Gimis koromban, amikor még tipegő kiskacsa módjára csak próbálgattuk az alkoholizálást, és a pénztárcánk is a zalai-s szendvicshez volt méretezve, na akkor történt meg párszor, hogy az aktuális esti csajozási kísérlet és/vagy Tankcsapda koncert előtt Laci barátom apukájának a bárszekrényét vettük célba, és megcsapoltuk az akkoriban nagyon divatos kétcsillagos Cézár konyakot.

Az akció nyomait aztán el kellett tüntetni, és józan paraszti eszünkkel a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodtunk, az italosüveget feltöltöttük a kiinduló állapot szintjére egy kis csapvízzel. Tudom, elég amatőr módszer, nyilván apuka is észrevette párszor, de az  igyekezetünket díjazva egyszer sem tette szóvá. No, a néhány hasonló csapolás után az üvegben létrejött kogyvaszhoz tudnám hasonlítani a nagy dirrel-durral nálunk is bereklámozott (erre még visszatérek), Németországban nagy sikernek örvendő un. "biciklisek sörét", a Radlert.

Ezt a szörnyedvényt legendák szerint egy alpoki hegyi kocsmáros, egészen pontosan Franz Xaver Kugler készítette először, amikor kezdett kifogyni a sörkészletéből. A hegyekről csak dőltek hozzá a szomjas bringás túristák, így a maradék készletet felöntötte limonádéval. Hiszi a piszi, én szinte biztos vagyok benne, hogy ott is a hozzánk hasonló kvalítású kamasz fiú egyéni akciója vezethetett a felhigított sörhöz, de mindegy, a lényeg, hogy rákaptak az arra tekergő bringások, és hamarosan elhíresült a - később a bringásokról elnevezett - Radler ital.

Most őszintén, ismerek jópár bringást, jómagam is rakom neki itt a nagyvárosban, de szerintem a bringások kb annyira vágynak erre mint a grizlimedve a rakott karfiolra. A bringások egy része egyáltalán nem iszik alkoholt. Ők szerintem ha betérnek egy hegyi túra után egy kocsmába, korsóban maximum hidegvizet kérnek. A másik részük meg már a hegy lábánál bevág egy sört, a kocsmában meg kapásból kettővel indít, így tehát nehéz elképzelnem, hogy van olyan bringás, aki a hegyre felérve a sör+limonádé kombóra szomjazna.

Visszatérve a reklámkampányra! Szegény Pécsi Sörfőzde próbálkozik rendesen a Radler nevű lötyivel, és annak különbözſ hangzatos nevű változataival, de ennek ellenére a kezdeti időszakban néha látható reklámok már elkoptak, a boltokban egyre kevésbé látni a cuccot, és mazhoista-Mátén kívül nem ismerek senkit, aki elismeréssel beszélne erről a trutyiról.

A Pécsi Sörfőzdét egyébként a második gyermekkorát élő pécsi baseballcsapatnak sikerült megnyernie mint névadó szponzort, így a csapat hivatalos neve Radler Pécsi MBK. És ez azt hiszem mindent el is árul a szóban forgó találmányról, (anélkül hogy megsértsem a pécsi srácokat) a Radler kb. ott van a fogyasztható italok ranglistáján, mint a pécsi baseballcsapat űtőátlaga lenne az MLB rájátszásában.