HTML

ilovebeer, a sörblog

a sörblog

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Guruló sörnyitó

2007.08.07. 23:04 kgabesz

Már a Homár is megírta, hogy létezik egy honlap, ahol az agyament - hozzánk hasonló - sörrajongók megpróbáltak összegyűjteni 1000 módszert a sörösüveg kinyitására. Kísérletük azóta befejeződött, örömmel jelenthetjük sikeres volt, sőt az ezer módszert megspékelték az ezeregyedikkel, a csapolt sörrel, amit szintén széles mosollyal üdvözlünk!
A módszerek alapos tanulmányozása során nem bírtuk nem észrevenni, hogy meglehetősen sok módszer alapkelléke volt valamilyen bringa, vagy annak alkatrésze. Mivel köztudottan bringa-mániások vagyunk Mátéval, kitaláltuk, hogy a szombati agárdi bringa és sörtúránkra csakis üveges sört viszünk, német kollégáink módszereinek kipróbálása, esetleg továbbfejlesztése végett. 

A kirándulás előtt pedáns kisdiákhoz méltóan alaposan áttanulmányoztuk az ide vonatkozó szakirodalmat, és kiírtuk a módszereket egy kis cetlire. A kísérleti team három tagból állt:

  • Horváth "Szépképeketcsinálok" Nikolett, aki egyébként az I love Beer! állandó, profi, és nem mellesleg sört szintén kedvelő fotósa, aki a kísérlet hitelességének bizonyításához ismét elhozta a szupermasinát;
  • Bujtor "Egyévigbalettoztam" Máté, blogunk egyik szülőatyja;
  • valamint jómagam, Kovács "Jólbedagadtalábam" Gabesz 

 

 

 

 

 

 

 

A túrát egész naposra terveztük, ami az elfogyasztandó sörök számát tekinve hízelgő, és elhatároztuk, hogy minden sörnyitásunkat dokumentálni fogunk. Reggel nyolckor találkoztunk a Déliben, felpattantunk kedvenc bringáinkkal együtt a hátsó vagonba, és már hozzá is láttunk a kísérlethez.

Az első
Az első ötlet, hogy a kormányszarvon nyissunk sört, sajnos kapásból kudarcba fulladt. Talán még túl korán volt, talán nem voltunk elég kitartóak, nem tudjuk, de rosszul kezdődött a nap.

 

 

 

 

Az első jó
A sikertelen kísérlet nem vette el a kedvünket, sőt a kudarctól felpaprikázva még szomjasabban és lelkesebben vetettük magunkat a munkába. A következő ötlet a nyeregtartó bilincs csavarja volt, egyszerűen csak adta magát. És nem véletlenül, igaz eltartott egy pár percig, de sikerült, megszületett az első biciklivel kinyitott sörünk.

 

 

 

 

 

A második
A következő kísérlet, a fékkarral való sörnyitás, az egyik leghatékonyabb és leggyorsabb sörnyitónak bizonyult. Így utólag kioszthatjuk ennek a módszernek a fődíjat, de rögtön tegyük is hozzá, hogy csak Máté Nakamuráján volt megfelelő a fékkar kialakítása a bontásahoz.

 

 

 

 

 

Közjáték
Kísérletezésünket ekkor sajnos félbeszakította a kalauz megjelenése. Sikerült kifognunk egy igazán kedves, segítőkész kallert, aki látva bénázásunkat azonnal a segítségünkre sietett. Megmutatta nekünk, hogy hogyan is lehet villámgyorsan sört nyitni az ülések fölötti csomagtartó rácsokon. Itt kell megjegyeznem, és tudatosítani minden kedves olvasóban, hogy a módszert csak véletlenül ismerte a kalauz, még véletlenül se gondoljátok, hogy ők ezt valóban erre használják, hogy munka előtt vagy közben sört fogyasztanak! Ez badarság, egyszerűen csak onnan tudja, hogy sokaknak segített már hasonló problémáik megoldásában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A harmadik
A harmadik sikeres kísérlet egyben a legfájdalmasabb, és a legtöbb kárral járó próbálkozás volt. Sokan kérdezték, hogy nem sajnáltuk-e a bringákat sörnyitásra használni. Hát nem, mert semmi bajuk nem lett tőle. Az egyetlen sérülés ehhez a próbálkozáshoz köthető, de ez sem volt igazán mellbevágó. A hátsó-lámpa bevetését még a német kollégáktól láttuk, és addig nem nyugodtam, míg utánuk nem csináltam. A titka annyi volt, hogy a lámpát szét kellett kapni, valamint kitartóan kellet lazítgatni a kupakot. Ennyi, a lámpa pedig ugyanúgy világít mint előtte.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A negyedik
A következő sikeres próbálkozás már a szárazföldön történt, konkrétabban a Gárdony határában lévő Hangulat sörözőben. A hosszú vonat-út, és majd ötpercnyi tekerés után ugyanis kénytelenek voltunk megállni egy kis sörutánpótlásért, és ezt az út szélén kéklő kocsmát néztük ki magunknak. A jéghideg Dreher meglehetősen könnyen megadta magát, és harmatosan szisszent a hátsó fogaskerekemen, egy hibája volt ennek a módszernek, hogy könyékig olajos lettem.

 

 

 

 

 Az ötödik
A rövid pihenő után megérkeztünk útunk végcéljához, az agárdi strandra, ahova Katika segítségével, AerobiCamp-ezőnek kiadva magunkat simán bejutottunk. Hosszúra nyúló tanakodás, és a paprikás hangulatú napozószomszédok lerendezése után már kerestük is a következő fogást a bringán, és meg is találtuk. A balul sikerült első kísérlet még mélyen élt Mátéban, aki ragaszkodott hozzá, hogy a becsületünkön esett csorbát azonnal kijavítsuk. Így aztán a kormányszarv kapott még egy lehetſséget, amivel ezúttal élni is tudott. Nincsen lehetetlen!

 

 

 

 

 

 

 A hatodik
Szintén a német kollégáktól lopott módszer a bringalezáró-lánc használata, ami műanyag létére igencsak jó, könnyű, és gyors módszernek bizonyult.

 

 

 

 

 A hetedik
A pedállal bevalljuk kicsit meggyűlt a bajunk, nehéz volt fogást találni, de nem adtuk fel, és Niki kitartóan leküzdötte ezt az akadályt is.

 

 

 

 

A nyolcadik
A következő lehetőség már régóta kínálta magát, és meg is hozta a hozzá fűzött reményeinket, így képzeletbeli dobogónk második foka egyértelműen a Magellán nyereg, illetve annak alsó része.

 

 

 

 

A kilencedik
A bringa egyik leghasznosabb alkatrésze a hátsó fék, erről főleg Máté mesélhetne sokat, mivel rendszeresen bajba kerül a fékezés mellőzése miatt. A hátsó fék funkciólistája most a sörnyitással is bővült, igencsak alkamasnak bizonyult a próbán.

 

 

 

 

A tizedik
A listának ez tagja számomra a legfurmányosabb, a képek alapos tanulmányozása, és az élmény átélése sem elég ahhoz, hogy megmondjam pontosan hol is történt ez a sörnyitás. Állapodjunk meg abban hogy a hátsó villa felső izéjének a kiugró bütyke, vagy ilyesmi. A lényeg, hogy a kupak ismét lepattant!

 

 

 

 

A tizenegyedik
És hogy a hátsó tengely végén lévő csavar eddig miért nem jutott eszünkbe? Azt nem tudjuk, de a lényeg hogy a vége felé beugrott a dolog, és újabb sikeres nyitást könyvelhettünk el.

 

 

 

 

Nos, ezeket a módszereket sikerült a túra során kipróbálnunk, és konklúzióként levonhatjuk, és ebben kis csapatunk minden tagja egyetért, hogy a kerékpár oly sok pozitív tulajdonsága mellet e téren is megállta a helyét, jelesre vizsgázott!

Bónusz
Ugye nem gondolta senki, hogy eltöltünk egy napot a szikrázó vízparton, és nem szúrja ki a szemünket a stégnél sorakozó rengeteg kék vízibicikli?  

Hát persze hogy nem hagyhattuk ki a dolgot, ha már kétkerekű rokonaik jelesre vizsgáztak, hát próbára tettük őket is.

Sikerült két helyen is fogást találnunk rajtuk, így büszkén kijelenthetjük, hogy a biciklik - legyen az bármilyen közegben használatos - ideális sörnyitó eszköz!!!

1 komment

Biciklisek söre, avagy hányjak vagy nevessek?

2007.08.06. 22:02 kgabesz

Gimis koromban, amikor még tipegő kiskacsa módjára csak próbálgattuk az alkoholizálást, és a pénztárcánk is a zalai-s szendvicshez volt méretezve, na akkor történt meg párszor, hogy az aktuális esti csajozási kísérlet és/vagy Tankcsapda koncert előtt Laci barátom apukájának a bárszekrényét vettük célba, és megcsapoltuk az akkoriban nagyon divatos kétcsillagos Cézár konyakot.

Az akció nyomait aztán el kellett tüntetni, és józan paraszti eszünkkel a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodtunk, az italosüveget feltöltöttük a kiinduló állapot szintjére egy kis csapvízzel. Tudom, elég amatőr módszer, nyilván apuka is észrevette párszor, de az  igyekezetünket díjazva egyszer sem tette szóvá. No, a néhány hasonló csapolás után az üvegben létrejött kogyvaszhoz tudnám hasonlítani a nagy dirrel-durral nálunk is bereklámozott (erre még visszatérek), Németországban nagy sikernek örvendő un. "biciklisek sörét", a Radlert.

Ezt a szörnyedvényt legendák szerint egy alpoki hegyi kocsmáros, egészen pontosan Franz Xaver Kugler készítette először, amikor kezdett kifogyni a sörkészletéből. A hegyekről csak dőltek hozzá a szomjas bringás túristák, így a maradék készletet felöntötte limonádéval. Hiszi a piszi, én szinte biztos vagyok benne, hogy ott is a hozzánk hasonló kvalítású kamasz fiú egyéni akciója vezethetett a felhigított sörhöz, de mindegy, a lényeg, hogy rákaptak az arra tekergő bringások, és hamarosan elhíresült a - később a bringásokról elnevezett - Radler ital.

Most őszintén, ismerek jópár bringást, jómagam is rakom neki itt a nagyvárosban, de szerintem a bringások kb annyira vágynak erre mint a grizlimedve a rakott karfiolra. A bringások egy része egyáltalán nem iszik alkoholt. Ők szerintem ha betérnek egy hegyi túra után egy kocsmába, korsóban maximum hidegvizet kérnek. A másik részük meg már a hegy lábánál bevág egy sört, a kocsmában meg kapásból kettővel indít, így tehát nehéz elképzelnem, hogy van olyan bringás, aki a hegyre felérve a sör+limonádé kombóra szomjazna.

Visszatérve a reklámkampányra! Szegény Pécsi Sörfőzde próbálkozik rendesen a Radler nevű lötyivel, és annak különbözſ hangzatos nevű változataival, de ennek ellenére a kezdeti időszakban néha látható reklámok már elkoptak, a boltokban egyre kevésbé látni a cuccot, és mazhoista-Mátén kívül nem ismerek senkit, aki elismeréssel beszélne erről a trutyiról.

A Pécsi Sörfőzdét egyébként a második gyermekkorát élő pécsi baseballcsapatnak sikerült megnyernie mint névadó szponzort, így a csapat hivatalos neve Radler Pécsi MBK. És ez azt hiszem mindent el is árul a szóban forgó találmányról, (anélkül hogy megsértsem a pécsi srácokat) a Radler kb. ott van a fogyasztható italok ranglistáján, mint a pécsi baseballcsapat űtőátlaga lenne az MLB rájátszásában.

29 komment

süti beállítások módosítása